LIFO és FIFO módszer: készletértékelés és adóhatás

A vállalkozások és magánbefektetők számára a készletértékelés és az eszközkivezetés módszertana alapvető hatással van a pénzügyi beszámolók valóságtartalmára, az elért eredményre és a fizetendő adó összegére. Amikor egy kereskedelmi vagy termelő cég árut, alapanyagot vásárol, a raktárra kerülő tételek beszerzési ára az idő múlásával – különösen inflációs környezetben – folyamatosan változik. Az értékesítés vagy felhasználás során felmerül a kérdés: a különböző árakon beszerzett készletekből melyiket tekintjük először kivezetettnek, és melyik maradjon a mérlegben készletértékként?

Az eltérő időpontokban vásárolt eszközök elszámolására a nemzetközi és a hazai számviteli gyakorlat két fő elméleti modellt különít el: a FIFO (First-In, First-Out, azaz „első be, első ki”) módszert és a LIFO (Last-In, First-Out, azaz „utolsó be, első ki”) elvet. A két eljárás nem csupán elméleti különbség: emelkedő árak mellett a FIFO magasabb mérlegértéket és magasabb adózás előtti eredményt eredményez, míg a LIFO alacsonyabb eredményt mutatna ki, ami csökkentené az adóalapot. Emiatt a választott készletértékelési eljárás közvetlen hatást gyakorol a társasági adóra, a vállalkozás likviditására és a vagyoni helyzet megítélésére.

Magyarországon a számviteli törvény (2000. évi C. törvény) szigorúan szabályozza a felhasználható készletértékelési módszereket, összhangban a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokkal (IFRS). Emellett a FIFO elv nemcsak a vállalkozások készletnyilvántartásában bír döntő jelentőséggel, hanem a magánszemélyek értékpapír-értékesítéséből származó árfolyamnyereségének kiszámításakor is, ahol a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) felé tett adóbevallásokban ez a kötelezően alkalmazandó elszámolási szabály. Ebben az útmutatóban részletesen bemutatjuk a FIFO és LIFO módszerek működését, jogszabályi hátterét, inflációs és adózási hatásait, valamint gyakorlati számítási példákkal segítjük a megértésüket.

A FIFO és LIFO elv alapfogalmai és működési mechanizmusa

A készletértékelés célja, hogy a vállalkozás nyilvántartásaiban és beszámolójában a raktáron lévő eszközök értéke és az értékesítés eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ), illetve az anyagköltség pontosan szerepeljen. Amennyiben egy eszközből az év során többször is vásárolunk eltérő egységáron, az egyedi azonosítás sok esetben technikailag kivitelezhetetlen vagy nem gazdaságos (például ömlesztett áruk, üzemanyag, alkatrészek esetében). Ekkor értékelési feltételezésekre van szükség.

A FIFO módszer (First-In, First-Out) azon a feltételezésen alapul, hogy a legkorábban beszerzett készleteket értékesítjük vagy használjuk fel először. A készletcsökkenés elszámolása a legrégebbi bevételezési árakon történik, így az időszak végén a raktáron maradó zárókészlet a legutolsó, legfrissebb beszerzési árakon jelenik meg a mérlegben. Fizikai áramlását tekintve ez felel meg a leginkább a racionális raktározási logikának, hiszen a romlandó vagy elavulásra hajlamos termékeket a vállalkozások eleve igyekeznek mielőbb értékesíteni.

A LIFO elv (Last-In, First-Out) ezzel szemben azt feltételezi, hogy a legutoljára beszerzett készletek kerülnek kivezetésre először. Ebben az esetben az eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ) a leg frissebb, legmagasabb árakat tükrözi (inflációs környezetben), míg a zárókészlet a korábbi, akár évekkel ezelőtti beszerzési árakon marad nyilvántartva a mérlegben.

A két módszer közötti legfőbb eltérések a következőkben foglalhatók össze:

1. Eredménykimutatásra gyakorolt hatás: A FIFO a korábbi árak miatt alacsonyabb ELÁBÉ-t eredményez emelkedő áraknál, így magasabb bruttó eredményt mutat ki. A LIFO a legfrissebb árak miatt magasabb ELÁBÉ-t és alacsonyabb bruttó eredményt képez.
2. Mérlegértékre gyakorolt hatás: A FIFO szerinti zárókészlet megközelíti a készletek aktuális piaci értékét, míg a LIFO alulértékelt mérlegkészletet eredményezhet.
3. Készletforgási sebesség: A FIFO alkalmazásakor a készletérték naprakészebb, ami valósághűbb képet ad a vállalkozás forgóeszköz-ellátottságáról.

Készletértékelés a magyar számvitelben: Mit enged a törvény?

A magyar számviteli szabályozás alapköve a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.), amely meghatározza az eszközök és források értékelésének kötelező elveit. A törvény 47–50. §-ai írják elő a vásárolt készletek (anyagok, áruk) és a saját termelésű készletek bekerülési értékének megállapítását, valamint a készletcsökkenések könyvelésének szabályait.

A magyar szabályozás szerint a vállalkozások a vásárolt készletek kivezetésekor alapvetően az alábbi módszerek közül választhatnak:

• Egyedi beszerzési áras értékelés: Olyan egyedileg azonosítható eszközöknél alkalmazható, ahol a tételek pontosan elkülöníthetők (például gépjárművek, egyedi gépek, ingatlanok).
• FIFO módszer: Tömeges, azonos paraméterekkel rendelkező készleteknél engedélyezett eljárás, ahol az elsőként bevételezett tétel kivezetése történik meg először.
• Súlyozott átlagáras értékelés: Az időszakon belüli beszerzések átlagos egységárán történő kivezetés, amely kiszámítható folyamatos gördülő átlagárral vagy időszaki átlagárral.

A vállalkozásnak a választott készletértékelési eljárást a Számviteli Politikájában kell rögzítenie. A számvitel egyik legfontosabb alapelve a következetesség elve: a választott módszertől az üzleti év során nem lehet eltérni, és az egyes üzleti évek között is csak megalapozott esetben, a kiegészítő mellékletben tett részletes indoklással és a hatások bemutatásával lehet áttérni másik engedélyezett módszerre (például FIFO-ról átlagáras értékelésre).

Infláció, eredménymutatás és adóhatás: A FIFO és LIFO összehasonlítása

Inflációs gazdasági környezetben a beszerzési árak folyamatosan emelkednek. Ilyen feltételek mellett a készletértékelési módszer megválasztása meghatározó szerepet játszik a vállalat pénzügyi mutatóinak alakulásában.

Amikor az árak emelkednek, a FIFO módszer alkalmazásakor az értékesítés eladott áruk beszerzési értékeként (ELÁBÉ) a korábbi, alacsonyabb beszerzési árak kerülnek elszámolásra. Mivel az árbevétel már a jelenlegi, magasabb piaci árszintet tükrözi, a FIFO használatával a vállalkozás magasabb bruttó eredményt és magasabb adózás előtti eredményt mutat ki. Ennek következtében a fizetendő társasági adó (9%) is magasabb lesz. Ugyanakkor a mérlegben szereplő zárókészlet a legfrissebb, legmagasabb árakon kerül kimutatásra, ami javítja a cég eladósodottsági és likviditási mutatóit.

Ezzel szemben, ha a LIFO elv alkalmazható lenne, az ELÁBÉ-ba a legutolsó, legdrágább beszerzések számítanának be. Ez alacsonyabb kimutatott nyereséget, következésképpen alacsonyabb adófizetési kötelezettséget eredményezne. Ezt a jelenséget nevezi a pénzügyi szakirodalom LIFO-adóhalasztásnak (LIFO tax shield). A LIFO hátránya viszont, hogy a mérlegben maradó zárókészlet a régi, alacsony árakat tartalmazná, így a mérlegfőösszeg és a saját tőke alulértékelté válna.

Az alábbi táblázat összefoglalja a FIFO, a LIFO és a súlyozott átlagáras módszer főbb jellemzőit inflációs környezetben:

A táblázatból jól látható, hogy miért részesíti előnyben a magyar jogalkotó és a nemzetközi hatóságok a FIFO és az átlagáras módszert. A LIFO ugyan adózási szempontból kedvező lehetne a cégeknek infláció idején, de torzítja a mérleg valódiságát és a vagyoni helyzet átláthatóságát.

Gyakorlati számolt példa: Készletértékelés FIFO és LIFO módszerrel

A elméleti összefüggések szemléltetésére tekintsünk egy konkrét, magyar forintban végigszámolt példát. A „Példa Kereskedelmi Kft.” 2026-ban egy adott típusú ipari alkatrésszel kereskedik. Az év során az alábbi nyitókészlettel és beszerzésekkel rendelkezik, miközben az alapanyagárak inflálódnak.

Kiinduló adatok (2026. üzleti év)

1. Nyitókészlet (2026. január 1.): 100 darab @ 1 000 Ft/db = 100 000 Ft
2. 1. Beszerzés (2026. március 10.): 200 darab @ 1 200 Ft/db = 240 000 Ft
3. 2. Beszerzés (2026. június 15.): 150 darab @ 1 500 Ft/db = 225 000 Ft

• Összesen elérhető készlet: 450 darab, melynek teljes bekerülési értéke: 565 000 Ft.

Értékesítés (2026. szeptember 1.): A cég elad 300 darab alkatrészt 2 000 Ft/db egységáron.

• Nettó árbevétel: 300 db × 2 000 Ft = 600 000 Ft.

A raktáron maradó zárókészlet mennyisége: 450 db – 300 db = 150 darab.

---

A) Készletértékelés FIFO módszerrel (Törvényes eljárás)

FIFO esetén a 300 darabos értékesítést a legrégebbi készletekből számoljuk el:

• 100 db a nyitókészletből (1 000 Ft/db): 100 000 Ft
• 200 db az 1. beszerzésből (1 200 Ft/db): 240 000 Ft

1. ELÁBÉ (FIFO): 100 000 Ft + 240 000 Ft = 340 000 Ft
2. Zárókészlet értéke (FIFO): A megmaradt 150 db a legutolsó (2.) beszerzésből származik (1 500 Ft/db): 150 db × 1 500 Ft = 225 000 Ft (Ellenőrzés: 340 000 + 225 000 = 565 000 Ft)
3. Bruttó eredmény: 600 000 Ft (Árbevétel) – 340 000 Ft (ELÁBÉ) = 260 000 Ft
4. Társasági adó (9% TAO): 260 000 Ft × 0,09 = 23 400 Ft
5. Adózott bruttó fedezet: 260 000 Ft – 23 400 Ft = 236 600 Ft

---

B) Készletértékelés LIFO elvvel (Elméleti összehasonlítás)

LIFO esetén a 300 darabos értékesítést a legújabb beszerzésekből számoljuk el:

• 150 db a 2. beszerzésből (1 500 Ft/db): 225 000 Ft
• 150 db az 1. beszerzésből (1 200 Ft/db): 180 000 Ft

1. ELÁBÉ (LIFO): 225 000 Ft + 180 000 Ft = 405 000 Ft
2. Zárókészlet értéke (LIFO): A megmaradt 150 db: 50 db az 1. beszerzésből (1 200 Ft/db = 60 000 Ft) + 100 db a nyitókészletből (1 000 Ft/db = 100 000 Ft) = 160 000 Ft (Ellenőrzés: 405 000 + 160 000 = 565 000 Ft)
3. Bruttó eredmény: 600 000 Ft – 405 000 Ft = 195 000 Ft
4. Társasági adó (9% TAO): 195 000 Ft × 0,09 = 17 550 Ft
5. Adózott bruttó fedezet: 195 000 Ft – 17 550 Ft = 177 450 Ft

---

C) Súlyozott átlagáras értékelés (Törvényes alternatíva)

Átlagos egységár = Összes bekerülési érték / Összes mennyiség = 565 000 Ft / 450 db = 1 255,56 Ft/db

1. ELÁBÉ (Átlagár): 300 db × 1 255,56 Ft = 376 667 Ft
2. Zárókészlet értéke (Átlagár): 150 db × 1 255,56 Ft = 188 333 Ft
3. Bruttó eredmény: 600 000 Ft – 376 667 Ft = 223 333 Ft
4. Társasági adó (9% TAO): 223 333 Ft × 0,09 = 20 100 Ft

---

Összegző összehasonlító táblázat

A számszerű példa jól bemutatja, hogy a FIFO alkalmazásával a cég ELÁBÉ-ja 65 000 Ft-tal alacsonyabb, bruttó eredménye 65 000 Ft-tal magasabb, fizetendő társasági adója pedig 5 850 Ft-tal több, mint a LIFO esetében lett volna. Ugyanakkor a FIFO szerinti zárókészlet értéke 65 000 Ft-tal magasabb piaci értéket képvisel a mérlegben.

A FIFO módszer az értékpapírok és részvényleadások adózásában

A FIFO elv nemcsak a cégek árukészleteinél kulcsfogalom, hanem a magánszemélyek tőkepiaci ügyleteinek adózásában is. Amikor egy magánszemély ugyanabból a részvényből, befektetési jegyből vagy egyéb értékpapírból több alkalommal, eltérő árfolyamokon vásárol, majd a pozíció egy részét értékesíti, felmerül a kérdés: mekkora a realizált árfolyamnyereség?

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 67. §-a és 67/A. §-a (Ellenőrzött tőkepiaci ügylet) egyértelműen előírja, hogy az értékpapírok megszerzésére fordított értéket (szerzési értéket) a FIFO módszer szerint kell megállapítani.

Hogyan működik a FIFO elv a részvényeladás adózásában?

1. Az adózó a legrégebben vásárolt értékpapírjait tekinti először értékesítettnek.
2. Az árfolyamnyereség az eladási árbevétel és a legrégebbi vásárlás szerzési értékének (vételár + kapcsolódó vételi jutalékok) különbözete.
3. Amennyiben az ügylet Ellenőrzött Tőkepiaci Ügyletnek (ETÜ) minősül, az árfolyamnyereség adója 15% SZJA, és mentesül a szociális hozzájárulási adó (szocho) alól.
4. Az ETÜ keretében a tárgyévi nyereségek és veszteségek szembeállíthatók, továbbá 2 éves adókiegyenlítés alkalmazható.

Számszerű példa értékpapír-értékesítésre

Kovács Péter magánszemély az alábbi tranzakciókat hajtotta végre OTP részvényekkel:

• 1. Vásárlás (2024. május): 100 db OTP részvény @ 12 000 Ft/db = 1 200 000 Ft (+ 3 000 Ft jutalék) = 1 203 000 Ft szerzési érték.
• 2. Vásárlás (2025. február): 100 db OTP részvény @ 16 000 Ft/db = 1 600 000 Ft (+ 4 000 Ft jutalék) = 1 604 000 Ft szerzési érték.
• Eladás (2026. augusztus): 150 db OTP részvény eladása @ 19 000 Ft/db áron = 2 850 000 Ft eladási árbevétel (az eladási jutalék 5 000 Ft).

Szerzési érték kiszámítása FIFO alapján:

• 100 db a 2024-es vásárlásból: 1 203 000 Ft (12 030 Ft/db)
• 50 db a 2025-ös vásárlásból: 1 604 000 Ft / 2 = 802 000 Ft (16 040 Ft/db)
• Összes FIFO szerzési érték: 1 203 000 Ft + 802 000 Ft = 2 005 000 Ft.

Adóalap és fizetendő SZJA:

• Netto jövedelem = Eladási árbevétel (2 850 000 Ft) – Eladási jutalék (5 000 Ft) – Szerzési érték (2 005 000 Ft) = 840 000 Ft.
• Fizetendő SZJA (15%): 840 000 Ft × 0,15 = 126 000 Ft.

Gyakori kérdések

Lehet-e LIFO módszert használni a magyar számviteli beszámolóban?

Nem. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény és az nemzetközi IFRS standardok egyaránt tiltják a LIFO módszer használatát a beszámolókészítés során. A készletek kivezetésére a magyar jogrendben a FIFO módszer, az egyedi beszerzési áras értékelés vagy a súlyozott átlagáras módszer alkalmazható.

Mi a fő különbség a FIFO és a súlyozott átlagáras készletértékelés között?

A FIFO módszer során a készlet kivezetése a legkorábbi beszerzési árakon történik, így a zárókészlet a legfrissebb árakat tükrözi. A súlyozott átlagáras módszernél az összes elérhető készlet bekerülési értékét elosztják az összes mennyiséggel, és ezzel az átlagolt egységárral csökkentik a készletet. Az átlagár kisimítja a beszerzési árak ingadozásait.

Hogyan befolyásolja az infláció a FIFO módszerrel értékelő cégek adófizetését?

Emelkedő beszerzési árak (infláció) mellett a FIFO alacsonyabb eladott áruk beszerzési értékét (ELÁBÉ) eredményez, mivel a korábbi, olcsóbb beszerzéseket számolja el költségként. Ez magasabb kimutatott bruttó eredményt képez, ami növeli a társasági adó alapját és a fizetendő 9%-os TAO összegét.

Módosítható-e a készletértékelési módszer az év során a számviteli politikában?

Nem, az üzleti év folyamán a számviteli politika nem módosítható. A számvitel következetességi alapelve megköveteli, hogy a választott módszert tartósan alkalmazza a cég. Módszerváltásra (például FIFO-ról átlagáras értékelésre) csak az új üzleti év első napjától van lehetőség, amelyet a kiegészítő mellékletben részletesen indokolni kell.

Kötelező-e a FIFO módszert alkalmazni kriptovaluták és külföldi részvények adózásánál?

Igen. A személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében a magánszemélyek értékpapír- és tőkepiaci ügyleteinél, valamint a kriptoeszközzel végrehajtott ügyletekből származó jövedelem megállapításakor a megszerzésre fordított értéket kötelezően a FIFO elv alapján kell meghatározni.

Mi történik, ha egy cég nem tartja be a választott készletértékelési módszert?

Ha a vállalkozás eltér a számviteli politikájában rögzített módszertől, az hibás könyvviteli elszámolásnak minősül. Ez a társasági adóalap és a mérlegértékek torzulásához vezethet, amit a független könyvvizsgáló elmarasztaló véleménnyel illethet, a NAV pedig adóbírságot és késedelmi pótlékot szabhat ki a hibás adóalap-megállapítás miatt.

Használható-e a LIFO elv belső vezetői információként, ha a hivatalos beszámolóban tiltott?

Igen. Bár a hivatalos pénzügyi kimutatásokban és az adóbevallásokban a LIFO használata tiltott, a vállalkozások belső vezetői számvitelükben (controlling) vagy árazási döntéseik előkészítéséhez elméletileg alkalmazhatnak LIFO alapú elemzéseket, ha a legfrissebb pótlási árakat szeretnék beépíteni a döntéshozatalba.